Teljesen üres vagyok mostanában. Kezdem feladni a céljaimat. Szar ez az egész. Félek, hogy semmi nem fog sikerülni. Rettegek a jövőtől. Félek, hogy elbukom. Nem is lesz már célom inkább. Soha. Cél nélkül fogok bolyongani a sötétben, míg rá nem találok arra, ami fény hozhat az életembe.
Ezzel csak az a baj, hogy igen önző dolog. Nekem nem szabad csak magamra gondolni. Hiszen, én szeretek valakit. Vele is törődnöm kell. Annyi mindent tett már értem. Meg amúgy is. Imádom őt, tehát ez nem lehet kérdés, hogy mit választok. Ő kell nekem...
.......
Mostanában sokszor jár a fejemben az, hogy csak szimplán be kéne szívni, be kéne rúgni... akármi. Valami ami segít abban, hogy ne gondolkozzak. Persze tudom. Nem megoldás. Ráadásul az alkoholtól csak rosszabb lesz. Akkor nem felejt az ember. Ellenben a marihuána. Kész gyönyör.
"Tekerek aztán szívok és fújom a füstjét..." /TCs: Föld és ég/
Ez kell nekem is már. Kicsit kikapcsolni. Teljesen. Néhány cig, és azt se tudnám ki vagyok. Vagy egyéb szereket magamhoz venni. Gyorsozni. Pörögni, táncolni egész éjszaka. Persze ez sem olyan könnyű. Ehhez is pénz kell. Mint mindehez.
Eszem-faszom megáll. De komolyan. Elegem van már az életből. Mért ilyen kurva nehéz?? Mért nem tud legalább egy kicsit könnyebb lenni?!
Bár változna...
Mindezt nem fogom megtenni... Annáll sokkal erősebb vagyok... Csak néha elképzelem...
